Miért vérzik a Közel-Kelet?

Az újabb palesztin-izraeli konfliktusról hungarista szemmel 

A világ, és ezzel együtt a hazai közvélemény figyelme több mint egy hete az újabb izraeli-palesztin konfliktusra öszpontosul. A magyar külügy ismét sietve tett hitet Izrael mellett, miközben az áljobboldal megmondóemberei is igyekeznek állást foglalni. Ezt szinte kivétel nélkül – az előzmények és az események valódi ismerete nélkül – a cionista zsidó állam mellett teszik. A közel-keleti konfliktus azonban nem csupán fekete, vagy fehér.

Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy mi hungaristák nem kívánunk sem az iszlám, sem a cionizmus mellett állást foglalni, ugyanakkor mivel ennek a régóta húzódó konfliktusnak a helyszíne nem más, mint a kereszténység bölcsője, amelynek leginkább az ott élő palesztin keresztények az elszenvedői, ezért mindenképpen meg kell szólalnunk.

A Közel-Kelet keresztény közösségei Krisztus óta virágzó és erős közösségeket alkottak a mai Izrael és Palesztina területén, azonban arányuk rohamosan csökken a XIX. század óta. Ennek egyik oka az egykori Oszmán Birodalom elnyomó politikája, a másik pedig – a XX. századtól kezdve – a zsidó cionista mozgalmak erőszakos fellépései. Ez a tendencia Izrael fennállása óta nemhogy csökkent volna, hanem felgyorsult. 

Az 1948-as első arab-izraeli háború során mintegy 300 ezer palesztin keresztény vált otthontalanná, míg az 1967-es háború, valamint Ciszjordánia és a Gázai-övezet izraeli megszállása újabb menekült hullámot indított el. 

Az izraeli embargó, a Tel-Aviv által elrendelt blokád, az illegálisan épített izraeli kolóniák, a gazdasági nehézségek és a zsidó hatóságok erőszakos fellépései miatt a keresztény palesztinok 80%-a ma már nem a Szentföldön él. 

Az egykor keresztény többségű Betlehem lakosságát már 50%-ban sem teszik ki a keresztények, míg a keresztény világ másik legjelentősebb helyszínén, Jeruzsálemben még az 5%-ot sem éri el a számuk. Akik maradtak, azokat az izraeli hatóságok egyoldalú döntés nyomán akarják kilakoltatni, miközben tovább folytatódnak az illegális zsidó telepek építései, valamint a keresztények bántalmazása. Mindezeken túl a Gázai-övezetben élő keresztényeket már évek óta nem engedik be Betlehembe és Jeruzsálembe.

Jeruzsálem földje nem volt mindig szent. Azt csak Jézus élete tette szentté. (…) A zsidók nem ismerték el Urunkat, ezért mi sem ismerhetjük el a zsidókat. (…) A zsidóknak azonban nem kívánjuk megengedni, hogy a föld az ő birtokukba kerüljön.

X. Piusz


A zsidóknak nincs szuverenitási joguk a Szentföld felett.

XV. Benedek

A cionizmus a történelem során sosem volt ellentéte sem a bolsevizmusnak, sem pedig a kapitalizmusnak. Mindhárom a zsidó világuralmi törekvés megnyilvánulási formájaként jelent meg, egymásnak is kölcsönös segítséget nyújtva.  

1917-ben Lionel Walter Rothschild, a nemzetközi zsidó bankárdinasztia sarja elérte a brit kormánynál, hogy támogassa a cionisták azon törekvését, hogy Palesztinában létrejöjjön egy zsidó otthon. Az Arthur James Balfour brit külügyminiszter aláírásával ellátott nyilatkozat (Balfour-nyilatkozat) azonban egy zsidó otthon, nem pedig egy zsidó állam megvalósításának támogatására tett ígéretet(!), s kikötötte, hogy Palesztinában nem sérülhetnek a nem zsidó közösségek önrendelkezési és vallási jogai. Ezt sosem tartották be. A nyilatkozat kiadásával a brit diplomácia is elérte a célját: a világszerte élő zsidóság szimpátiájának elnyerésével az antant hatalmak győzelmet arattak az első világháborúban. Ebben segítségükre voltak azok a németországi és magyarországi szabadkőműves-baloldali zsidó felforgató elemek, akik 1918-ban megtorpantották a még harcoló hátországot.

Háim Weizmann, a cionizmus egyik vezéralakja már a 40-es évek első felében utalt arra, hogy a nemzetközi zsidó nagytőke annak fejében nyújtott segítséget Nagy-Britanniának, ha a győzelem után garantálja Palesztina és Libanon függetlenségét, és ezt a két államot átadja a zsidóságnak.  

A cionisták már Izrael állam kikiáltását megelőzően is olyan terrorcselekményeket követtek el, mint a 254 fő (köztük keresztények) életét követelő Deir Jászin-i mészárlás.  

Az ENSZ 1960. december 14-i határozata ugyan az alapvető emberi jogokkal összeegyeztethetetlennek nyilvánította a gyarmatosítást, Izrael azonban ennek ellenére  tartja megszállás alatt a Golán-fennsíkot és Ciszjordániát, valamint építtet törvénytelen kolóniákat palesztin területeken. A zsidóság a kommunizmus mellett, a cionizmus szellemében is olyan bűnöket követett el, és követ el máig, amelyek kimerítik a népirtás és a háborús bűn fogalmát. 

Mindezeket figyelmen kívül hagyva, a hazai meleg-konzervatív jobboldal (Fidesz-KDNP) Izraelt egy olyan szereppel ruházza föl, amely a muzulmán államok gyűrűjében „hősiesen védelmezi a nyugati civilizációt”. Ezzel szemben az igazság az, hogy pont a zsidó állam politikája idézte elő, hogy a Szentföldön megfogyatkozott a keresztények száma (ami ellen a kormány által létrehozott Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkárság nem tiltakozik), miközben az Egyesült Államokkal közösen hozta létre az Iszlám Államot (forrás: Wesley Clark nyugalmazott amerikai tábornok 2015-ös CNN interjúja), hogy a közel-keleti zsidó status quo fenntartása érdekében destabilizálják a cionista állam két ellenségét, a szír kormányt és a libanoni Hezbollahot. Izrael a szíriai polgárháború során sem maradt tétlen: rendszeresen bombázta az iszlamisták ellen harcoló, és a szíriai keresztény településeket védő szír kormányerőket, a libanoni keresztények által is támogatott Hezbollahot és az iráni hadsereget. 

A hazai jobboldalon is egyre hangosabban megnyilvánuló filoszemita és cionista vélemények után kötelességünknek érezzük, hogy határozott választ adjunk: Azért, mert elítéljük a cionisták illegális betelepítési politikáját, és kiállunk azok mellett, akik az otthonaikat védik, még nem jelenti azt, hogy holnap már palesztin kendőben masírozunk az utcákon; támogatnánk a muzulmánok Európába özönlését; szimpatizálnánk az iszlamista Hamásszal; egyetértenénk azzal, hogy a nyugat-európai nagyvárosok bevándorló lakói a palesztinok melletti szimpátiatüntetés során dúlnak fel városrészeket, gyújtanak fel autókat; vagy az iszlámot tartanánk az emberiség utolsó reményének. Nem! Mi nemzetiszocialisták továbbra is a leghatározottabban fellépünk Európa iszlamizációja ellen, és az ellen, hogy Európa a muszlim-zsidó utcai összecsapások színhelye legyen, ugyanakkor megalkuvást nem ismerve állunk ki keresztény értékeink mellett, bármely más, az európai fehér civilizációtól idegen kultúrával szemben (legyen akár az zsidó, vagy muzulmán). Keresztényként elengedhetetlen kötelességünk szót emelni azokért a palesztin keresztényekért, akik saját földjükön megfogyatkozva és üldözve ugyan, de ápolják a Szentföld keresztény gyökereit – a saríával és a cionizmussal szemben egyaránt. 

Sok önmagát jobboldalinak nevező illetőben azért alakult ki egyfajta cionista és filoszemita gondolat, mert Nyugat-Európa nagyvárosai a szemünk láttára iszlamizálódnak. Erre a valós problémára mi hungaristák már 10 évvel ezelőtt felhívtuk a jobboldal figyelmét (akkor, amikor még nem voltak a kormány megbízásából készült utcai óriásplakátok!), ám ahogy akkor, úgy most is figyelmeztetünk, hogy téves az az álláspont, mely szerint a cionizmus az egyedüli megoldás erre az egyre fokozódó problémára. Emlékezetes, hogy 2011-ben a Közel-Keletet destabilizáló arab tavaszt a cionista állam indította el amerikai szövetsegésével, melynek a muszlim migráció volt a következménye.   

Éppen ezért mondjuk, hogy a jobboldalon nincs helye sem iszlamista, sem cionista/filoszemita gondolatoknak, mert ahogy az iszlámtól nem várható, hogy véget fog vetni a gátlástalan zsidó lobbinak, úgy a cionizmustól és a zsidóságtól sem várható, hogy gátat fog szabni Európa iszlamizációjának. 

Zöldinges.net – Nyitrai Máté

Korábbi cikkek